A búzaszentelés (latin litaniae maiores, vagyis „nagyobb könyörgés”) a határ, a búza- és gabonaföldek megáldása a keresztény liturgiákban. A római katolikusoknál a népszokás napja Szent Márk napja (április 25.) vagy egy ehhez közel eső nap.

Régen búzaszentelő körmenetet tartottak a vetés megáldásáért, a jó termésért és a természeti csapások elhárításáért. Közben a Mindenszentek litániáját énekelték, megfelelő helyre érve a celebráns megáldotta a mezőt, és visszatértek a templomba. Bár a körmenet neve búzaszentelő, a vetés minden fajtáját, a fákat és szőlőket is megáldották ilyenkor.

A hagyomány szerint a búzaszentelő körmenetet Libériusz pápa rendelte el a pogány ambarvalia ünnep helyettesítésére. Tudjuk azt is, hogy Nagy Szent Gergely idején Rómában milyen útvonalon rendezték a körmenetet.

A II. Vatikáni zsinat utáni törvények szerint a búzaszentelő körmenetet a templomban végzik, ahol a pap a mezőről hozott vagy erre az alkalomra csíráztatott búzát áld meg. Ebben a formában a szentelés tárgya, a búza (korábban helyette gyakran rozsot találunk) hangsúlyozottabb szerepet kap.

Templomunkban a búzaszentelés április 27-én, vasárnap a 9 órai szentmise keretében történt. Ekkor 5 kisgyermeket is megkereszteltünk a szentmise keretében.