Templomunk története

Jezsuiták Mezőkövesden

1914-ben Mezőkövesdre is eljutott a jezsuita misszió. Mezőkövesd nagyközség volt, az 1910. évi hivatalos felmérés szerint 3343 házzal és 17202 magyar lakossal, a lakók közül 16264 római katolikus és 669 izraelita vallású volt. A Szent László templom apátplébánosa, Kiss László 1914 tavaszán hívta meg missziót tartani a jezsuitákat. Az első missziót P. Jámbor László tartotta, melyet még több követett.

P. Jámbor László

A Kistemplom a jezsuita missziók és lelkigyakorlatok hatására jött létre. Mély nyomot hagytak a kövesdiek lelkében P. Jámbor László által vezetett missziók, az 1919 augusztusi hálaadó és vigasztaló prédikációi a kommün után. 1922. augusztus 20-án a mezőkövesdi Jézus Szíve templom alapkövének letétele kiemelkedő pontja missziós tevékenységének. A templomépítéshez nagyon sok mezőkövesdi járult hozzá adományával.

P. Jámbor László így emlékezett vissza az alapkőletételre: „Délelőtt 9 órakor indult a körmenet Kiss László apátplébános vezetésével az építendő kis templom helyére, ahol gyönyörű matyó hímzésű díszítéssel tábori oltár állott. A mise alatt a kövesdi férfiak énekkara Gál István főkántor vezetése alatt a legszebb énekeket énekelte.”

A templom tervét Fábián Gáspár (1885-1953) budapesti építész készítette. Szoros kapcsolatban állt a jezsuitákkal. Az építést Jáger Antal vállalkozó végezte, azonban számos matyó kőműves és segédmunkás segítette minden nap. Az építőanyagot a szomszédos telken lévő Lázár építőanyag kereskedő szerezte be.

A szerény templomtoronyban három harang lakott. Azt nem tudjuk, hogy az építéssel egy időben helyezték-e mindhármat a toronyba. A Szent József harangról azonban tudjuk, hogy Walzer Ferenc 1922-ben öntötte Budapesten. Ez olvasható a harang palástján, amely új helyen, az új templomban most is hívogatja a híveket.

P. Jámbor így ír az építés fő munkáinak 1923. évi befejezéséről: „Csakugyan folyt a munka, folyt az adakozás és 1923. január 21-re meghívták R. P. Somogyi Jenő (1879–1954) provinciálist az elkészített templom és rendház átvételére.” Ekkor szentelték fel a templomot és kezdte meg működését.

Ebben az évben az első Jézus Szíve búcsúra is megkezdődtek az előkészületek. Jámbor atya először a férfiak Jézus Sízve Szövetségének tagjaival beszélte meg a teendőket. Zöld gallyakért ők az erdőbe mennek. A koszorúkat a lányok meg az asszonyok megfonják, az utcáról bevezető díszkaput ők díszítik. Krisztus kínszenvedésének jelvényeit az asszonyok készítik el egy szövetséges asszony vezetésével. Matyó díszpárnákra lesznek erősítve. Mária házát fehérruhás matyó lányok viszik. Jézus Szíve házát iparos és úri lányok. Jézus Szíve litániája, kis röpimák kis zászlókra kerülnek. Hit, remény, szeretet jelvényeit élő virágból díszítik. Földművesek szerszámai kicsiben elkészítve, zöld gallyal díszítve. A koronázási jelvényeket: korona, kard, jogar, bíbor-piros párnákon legények viszik. A Jézus Szíve ünnepség és búcsú jól és szépen sikerült.

Férfiak az első búcsún

A templom azonban csak vakolt falakkal volt kész. A hívek azt mondták, hogy templomunk olyan, mint egy meszelt kálvinista imaház, se kifestve, se keresztútja nincs. A templom kifestéséről és a keresztútról gondoskodni kellett. A pénzgyűjtés nagyon keservesen ment, pénze nem volt a kövesdi népnek. Nyárra (1923) két vendéget kapott a rendház: Kuczka Mihály templomfestőt, Szabó Istvánt, aki a Fugel-féle keresztúti stáció képeket festi vászonra. Itt laktak, dolgoztak és étkeztek. Kuczka a falakra hat képet festett: Genezáret tavát, Jákob kútját, a 8 boldogság hegyét, Jézus a búzaföldön tanítványaival, Kafarnaumot, Betániát. Festményeinek környezetében a szemlélők észrevétlenül részvevőivé váltak a bibliai eseményeknek. December 8-ára elkészült a templom dísze.

Kucka Mihály freskója a szentély bal oldalán a Jó pásztort ábrázolja az eltévedt báránnyal

1924. nyarára már teljes fényében és felszereltségében állt a templom. Így készültek a Jézus Szíve búcsúra. Az ünnep az előző évinél nagyobbra, szebbre sikerült. Jelen volt a Kormányzó felesége kíséretével, a főispán a megyei méltóságokkal. A körmenetet ebben az évben is az egri püspök tartotta úgy, mint az előző évben.

Jézus Szíve templom belülről

A templom és az útvonallal párhuzamosan épült régi ház, a rendház közötti tér az udvarhoz tartozott, kerítés sem volt ott. De jó lenne, ha oda termet tudnánk építeni – vetődött fel a gondolat. Ott a Jézus Szíve Szövetség, a Mária kongregáció gyűléseit meg lehetne tartani. 1925. november 12-én fedél alatt állt a nagyterem, amelynek hossza 17,2 m, szélessége 8,5 m, magassága 4,1 m.

A Kistemplom bal oldalán a Kongregációs otthon

P. Jámbor Lászlót 1923-26-ig vezette a mezőkövesdi rendházat, tőle P. Bóta Ernő vette át vezetést. Később még visszatért P. Jámbor a mezőkövesdi rendház élére, 1935-től 1939-ig ismét ő a házfőnök.

1926. május 30-án nagy esemény volt a Zárdaiskola alapkő letétele. Szentháromság vasárnapja volt. 1927. június 11-én az egyházközség közgyűlésén határoztak arról, hogy a Zárdaiskolát az Isteni Megváltó Leányai apácarendnek adják át, hogy ők tanítsanak az intézményben. Szeptember 6-án tizenkét nővér érkezett és szeptember 20-án 630 tanulóval megindították a tanítást összesen tizenkét osztályban. Hatodik osztályig tanítottak, két-két osztály indult mindegyik évfolyamon. Az iskola igazgatójának Szentgyörgyi Józsefet nevezte ki dr. Szmrecsányi Lajos egri érsek.

Zárdaiskola képeslap

1938. májusban elkezdődött a felkészülés az Eucharisztikus Kongresszusra. Teljes matyó népviseletben ötven legényt küldenek majd a budapesti ünnepségekre, az asszonyok Jézus Szíve Szövetségének gyűlésén beszélték meg a tennivalókat. A küldöttség május 25-én utazott, P. Jámbor egy nappal korábban, mert részt vett a pápa küldötte, Pacelli bíboros államtitkár fogadásán. Akkor még senki nem sejtette, hogy Pacelli bíboros lesz egy éven belül az új római pápa: XII. Pius.

Indulás előtt a matyó fiúcskák a kistemplom udvarán, 1938

1939-ben P. Figula János SJ veszi át P. Jámbor után a mezőkövesdi rendházat, melyet 1941-ig vezetett. Utána P. Krajnik Györgyöt nevezte ki a Provinciális a mezőkövesdi rendház házfőnökének, majd 1944. június 29-én P. Reöthy József veszi át a rendházat 1950. június 9-ig.

A kistemplom az 1940-es években

1950. június 6-án a Szabad Nép politikai napilapban megjelent Révai József propaganda miniszter beszéde, amelyben élesen hangsúlyozva bejelentette 11 ezer szerzetes feloszlatását; de a világi papság és a püspökök ellen is kirohant beszédében.

1950. június 10. napjától mintegy 70 jezsuitát zsúfoltak itt össze Szegedről, Pécsről, Kalocsáról és Budapestről. Néhány hét után lassan mégis fogyatkozott a Kövesdre internált jezsuiták száma. Az egyházmegyei érsekségek néhány idősebb pátert átvettek az üresen álló plébániákra lelkészi feladatok ellátására. A fiatalabbakat felszólították, hogy helyezkedjenek el a civil életben a termelő munkában. A Kistemplomban még két évig három páter hitoktatóként itt maradt.

A mezőkövesdi Jézus Szíve templom 1950-től már nem rendelkezett jezsuita rendházzal. Megbízott lelkészek követték egymást:

  • P. Pető Jenő vezető lelkész 1950-51
  • P. Keszeg Imre hittanár és lelkész 1950. szeptember. 2.- 1953. július (az általános leányiskolában: Zárda iskola)
  • Wagner Antal SDB (szaléziánus) 1951-1953
  • Szabó Ferenc egri egyházmegyei lelkész 1953-1957
  • Erdőssy Gyula tiszteletbeli kanonok 1957-1960
  • Balogh Simon kerületi esperes 1960-1963

 

Balogh Simon egyházkerületi esperes úrnak adatott meg a kitüntetés, hogy 1963. április 3-án a plébániai rangra emelt Kistemplom első plébánosa lehetett. A mezőkövesdi Kistemplomban Kuczka Mihály festményei ötven évet sem értek meg. Kuczka képeinek helyére Takács István matyó templomfestő freskói kerültek az 1970-es években.

A Jezsuiták Mezőkövesden fejezet Varga László: Jezsuita misszió – A mezőkövesdi Kistemplom c. könyv alapján készült. A fényképek is a könyvből származnak.